A kínai és az európai szokások nagyon nagymértékben eltérnek egymástól. Érdemes mindig felkészültnek lenni az esetleges üzleti tárgyalásokat illetően, legfőképpen, ha arra Kínában kerülne sor.
A kínai emberek teljes más fajta kultúrából származnak. Eltérő az értékrend, az illemszabályok, az erkölcsi normák, mint nálunk.
Amit mi, európaiak civilizálatlan vagy barbár viselkedésnek bélyegzünk, az nálunk teljességgel elfogadott. Ilyen pl. a böfögés, krákogás, köpködés az utcán, orrszívás az étkezés vagy tárgyalás közben.
Bármennyire is felkészülnek és utána olvasottnak is érezzük magunkat ebben a témában, bizony ha ezekkel a szokásokkal a való életben szembesülünk, akkor gyakran elbizonytalanodunk, megrökönyödünk.
Kezdjük a megismerkedéssel. Az első lépésként a névjegykártya átadást említenénk, amelyet mindig két kézzel adunk át, és két kézzel veszünk el. Mindig a magasabb rangú partner nyújtja át először a névjegyét. Az európai szokásoktól eltérően, muszáj azt hosszabb ideig tanulmányozni, nézegetni és nem egyből a zsebünkbe süllyeszteni, ami nagyon udvariatlan viselkedés. A kínaiaknál, a magyarokhoz hasonlóan, a vezetéknév szerepel elöl, a keresztnév hátul.
Mindenkit a vezetéknevén illik szólítani, soha nem a keresztnevén. Azt csak családi és baráti körben szabad.
A kézfogás is hosszabb, mint nálunk megszokott. Ezen se lepődjünk meg.
A kínai üzletemberek nem tárgyalnak ebédidőben, azaz dél és két óra között. Telefonon keresni őket ez időben, is nagy illetlenség.
Az étkezésekre nagy hangsúly fektetnek, kényelmesen és nem kapkodva szeretik azt elkölteni. Rendkívüli udvariatlanságnak veszik, ha a délelőtti tárgyalás pl. belenyúlik az ebédidőbe.
Az étteremben az a szokás, hogy mindenkit megkérdeznek, mit szeretne enni, majd mindenből hozatnak, minden középre kerül a fogatható asztallapra, és mindenki mindenből vehet. Az étkezést pálcikával kell végezni, bár a nyugati vendég látogatása alkalmából kihelyezik az étkészletet számunkra, tiszteletből. Viszonozzuk úgy, hogy a pálcikával nem mutogatunk, nem játszadozunk, nem szúrjuk a rizsbe, mert ez rendkívül udvariatlan viselkedésnek számít.
A ruházatra is muszáj odafigyelni. A kínaiak fejében az öltönyös, nyakkendős, sikeres üzletember imázs a nyerő, így ennek megfelelően is kell öltözni, ezt várják el. Ők is öltönyben tárgyalnak. A hölgyeknél a kiskosztüm, vagy nadrágkosztüm az elfogadott és az elvárt.
A kínai emberek szívesen beszélnek mindenről. Érdeklődő természetűek, nem számít kellemetlen kérdésnek, ha megkérdezik, mennyit keresünk, hány évesek vagyunk, hány gyerekünk van. Ezek nem tabutémák, mint itthon, hogy mindenki titkolózik, főként a fizetésével kapcsolatban. Egyedül a politikába ne menjünk bele, mert lehetnek problémák e téren.
A szülőket, idősebbeket, illetve a cégen belüli hierarchiát tisztelik, és ezt várják el tőlünk is.
Ha ajándékot viszünk, azt illik becsomagolni, nem elég a dísz-zacskó. Vigyázzunk a színekre! A fehér, a szürke és a fekete a gyász színe, inkább válasszuk a piros és arany színeket, amelyek a siker, a jólét, a boldogság színei. Ne ajándékozzunk órát, mert az az elmúlásra, halálra utal. Se kést vagy ollót, mert az elvágja az üzleti köteléket. Ajándékozzunk bort, vagy gravírozott céges emléktárgyakat, amiket szívesen vesznek.
Ha ajándékot kapunk ne fogadjuk el egyből, mert az a kínai kultúra szerint mohó emberre utal. Kicsit húzódzkodjunk, nehezebben fogadjuk el, hasonlóan hozzájuk.
